eniel1 (eniel1) wrote in regulus_hun,
eniel1
eniel1
regulus_hun

Threesome

Ezer éve nem írtam ide. Ezt most pótolni szeretném egy kis fordítással. :)
Szeretettel Nannának az ajánlásért, és BD-nek, mert annyira várta. :) 


Cím: Kihunyt csillagok (a címfordítás borzalmas és semmi köze az eredetihez, minden javaslatra nyitott vagyok :))
Szereplők: Regulus, Remus, Sirius
Tartalom: Remus tudja, Remus akarja, Remus jót akar, és mint általában, ez nem sokat ér
Figyelmeztetések: slash, incest, sötét hangulat, szereplő halála
EredetiWhen I Burn
Szavak száma: 751



- Szeret téged – mondta Remus, és a következő lökés olyan kemény volt, hogy a feje a falnak csapódott.

- Valóban?

Hosszú, arisztokratikus ujjak markolták durván a férfiasságát, és dühösen dolgoztak rajta. Remus a falnak szorította a tenyerét, és kényszerítette magát, hogy állja az erőszakos ostromot. Az arca a nyers matracnak dörzsölődött. A szoba mocskos volt és iszonytató, gyűlölt ide jönni, majdnem annyira, mint amennyire szüksége volt a férfire, aki fölé borult. Szörnyű dolog volt tudni, hogy elveszti a befolyását a lelke tisztasága fölött, és hogy arra már az ellenségei hatnak.

Úgy érezte, ez a felelősség darabokra szaggatja a lelkét, úgy, ahogy ez a durva szeretkezés is mintha darabokra szaggatta volna a testét.

- Igen, szeret – mondta – igen… szeret – nyögte akkor is, amikor az orgazmus úgy robbant ki belőle, mint azok a borzalmas mugli harci eszközök. Megmarkolta a kart, ami a feje mellett támaszkodott, és lehúzta magához, a száját a rettenetes Jelre nyomta, és megcsókolta. Regulus belé markolt és egy ordítással szakadt ki belőle a kielégülés, reménytelenül kapaszkodva a testébe, mintha azzal, hogy elereszti, az ürességbe sodródott volna.

~~~

- Szeret téged –mondta Remus, a frissen mosott, fekete hajat fésülgetve az ujjaival, tudatosan fegyelmezve magát, hogy ne okozzon fájdalmat.

Szinte bizarr volt. Hosszú, arisztokratikus ujjak futottak végig a vörös sebhelyek mentén Remus vállától a csípőjéig.

- Szeret, tudod, hogy szeret, és te is szereted őt – mondta Remus, a térde reszketett és minden okos logikája felolvadt a meleg és nedves, forró és sima közelségben, ahogy Sirius kezét kettejük férfiassága köré fonta és a nyelve Remus szájában vonaglott, felvéve a szeretkezés ritmusát.

- Segíts nekem, Holdsáp – mondta Sirius. Az ujjait Sirius ujjai köré fonta, rájuk kulcsolódva és közéjük simulva, és ez annyira rohadtul jó volt. A zuhany zubogása mintha dübörgéssé vált volna, és a teste Sirius testéhez dörgölőzött sikamlósan, reménytelenül keresve valamit, ami nem volt ott. Majdnem megcsúszott és elesett, de Sirius megtartotta, a csempének nyomta őt, a nyakába temette az arcát és a fogaival nyomot hagyott a vállán. Remus az állkapcsán át érezte Sirius orgazmusát, és amikor utána megcsókolta, a saját vére ízét érezte rajta.

- Szeretlek – mondta Sirius.

- De őt szeretted előbb – felelte Remus, hátrahajtva a fejét, és a szemhéjára hulló víz olyan volt, mint egy áldás.

~~~

- Mondd ki – mondta Remus, ajkait Regulus merevedése köré szorítva. – Mondd ki, te makacs dög.

- Én… - kezdte Sirius, és megállt.

Regulus hűvösen elmosolyodott, és Sirius magához rántotta őt. A száját Regulus szájához nyomta, a nyelve végigszaladt az ajkai vonalán, benyomakodva az éles, fehér fogak íve közé.  Regulus karjai Sirius hátába markoltak, ahogy Remus mélyen a szájába engedte a férfiasságát, és Sirius Regulus vállára nehezedett, ahogy keményen újra és újra Remus testébe hatolt, és még mindig csókolták egymást, aztán Regulus felkiáltott, letépve az ajkait Sirius ajkairól, és majdnem kimondta azt a szót, amit soha nem mondott azelőtt.

Mikor mindennek vége volt, újra megcsókolták egymást, ezúttal lassan és figyelmesen. Hogy Sirius húzta-e le Regulust vagy Regulus Siriust, nem számított. A szőnyegen feküdtek, az ujjaik felfedezték a másik arcát, a haját, a testét. Különböztek, annyira különbözőek voltak, de úgy illettek egymáshoz, mint két fele ugyanannak a dolognak, valami, amit szétválasztottak és elveszett és sóvárogtak utána és harcoltak érte és keresték. A megadást kellett volna jelentenie.

- Csatlakozz hozzánk – mondta Remus. – Mi szeretünk… szeretlek! – És Sirius nem tudta abbahagyni, csak csókolta a testvérét, a másik, az első és legjobb szeretőjét, a riválisát, az ellenségét.

~~~

Esett, amikor eltemették, és Sirius megállt a temető kapujában, nem ment a közelébe az apa, az anya, az unokatestvérek és ellenségek apró, sötét csoportjának. Nem volt vele senki: Jamest akarta, de Jamesnek most ott volt a kisfia, az ő kicsi testvérét pedig most temették el a földbe. Az ígéret csókja valahogy az árulás csókjává vált, és tudta, hogy soha többé nem tud újra anélkül nézni Remusra, hogy hallja a szavakat, amik olyanok voltak, mint egy kegyetlen késszúrás a szívében.

„Csatlakozz hozzánk” – visszhangzottak a szavak a fülében, és… - Menj innen – mondta Sirius, egy órával vagy egy élettel ezelőtt az esőben. – Nem akarlak itt látni, amikor hazajövök.

Az ajtó kongó hangja, ahogy benyitott a félig üres lakásba, úgy hangzott, mint egy fél kárhozat, és a zárkaajtó csukódása alig egy évvel később volt a másik fele a pusztulásának.

~~~

Mire fény derült Regulus bátor tettére és tisztázták a nevét, és a bátyja nevét is felírták mellé a sírkövére, akkorra Remus úgy gondolta, a szó „szeretlek” üres volt és jelentés nélküli, csak a szelleme volt annak, ahogy lehetett volna, a szellemek pedig magukhoz hívták, és voltak napok, amikor nem is vágyott semmi másra. 





Tags: fanfiction, regulus/remus, regulus/sirius, slash, szerző: eniel
Subscribe
  • Post a new comment

    Error

    Anonymous comments are disabled in this journal

    default userpic

    Your IP address will be recorded 

  • 16 comments